dedikál A: 1567 dedicalom (MNy. 69: 495); 1585 dedikálom (Cal. 293) J: 1 1567 ’ajánl 〈írásművet〉; ajánlással lát el 〈írásművet〉 | zueignen; dedizieren’ (↑); 2 1585 ? ’〈építményt, különösen templomot〉 szentel | weihen 〈besonders eine Kirche〉’ (↑), 1902 ’ua.’ (Nszt.)

dedikáció A: 1692 Dédicatio (MNy. 69: 362); 1788 Dedicatiója (Nszt.); 1793 dedikatziójával (Nszt.); 1879 dedikációdat (Nszt.) J: 1 1692 ’ajánlás 〈írásműé, művészi alkotásé stb.〉 | Widmung’ (↑); 2 1889 ’épület felavatása, templom felszentelése | Einweihung 〈besonders einer Kirche〉’ (Nszt.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. dedicare ’kinyilvánít; (fel)szentel; ajánl ‹írásművet›’, (h.) ’odaad; átad’ [vö. lat. dicare ’(ünnepélyesen) kinyilvánít; (fel)ajánl, (fel)szentel’] | lat. dedicatio ’felavatás, felszentelés’, (h.) ’templomszentelés; (fel)ajánlás’.  ≋  Megfelelőik: ném. dedizieren, Dedikation; cseh dedikovati, dedikace; stb.: ’dedikál’, ’dedikáció’.  ⌂  A dedikál 1. jelentése, továbbá a dedikáció jelentése feltehetőleg német hatást mutat.

☞ TESz.; EWUng.→ diktál