daróc¹ † A: 1181/ Darovch [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1220/ Drancy [ɔ: Draucy] [sz.] [hn.] (VárReg. 124.); 1224 Daraus [hn.] (Deér–Gáldi: MRom. 1: 295); 1261–1270 drawc (Wenzel: ÁÚO. 8: 20); 1301 Doroch [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 538) J: ’vadász | Jäger, Wildfänger’
Jövevényszó, valószínűleg a csehből vagy a szlovákból. | ≡ Cseh dravec; szlk. dravec: ’ragadozó állat’ [< cseh dravý, ill. szlk. dravý: ’rabolni vágyó, tönkretevő, pusztító’]. ⌂ A szláv ’vad ‹mn›’ > m. ’vadász’ metonimikus jelentésváltozás lehet. Régi magyar foglalkozásnévként a szó számos helynévben fordul elő.
☞ EtSz.; TESz. daróc a.; FNESz. Beregdaróc a.; EWUng.