dal A: 1211 ? Dolus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 ? Dalus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1556 dallyára [l-j] (MNy. 2: 132); 1787 dall (Nyr. 1: 46); nyj. dan (MTsz.) J: 1 1211 ? ’〈rendszerint egyszerű, rövid〉 énekelt szöveg | Lied’ # (↑), 1556 ’ua.’ (↑); 2 1572 ’énekesmadár hangadása | Vogelsang’ (NySz.); 3 1604 ’dallam | Melodie’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1777 ? ’egy fajta lírai műfaj | Art lyrisches Gedicht’ (Nszt.), 1786/ ’ua.’ (NSz.) Sz: dalos 1211 ? [szn.] (↑); 1779 dallos-szunyogok (NSz.) | dalnok 1823 e. dalnok (Szily: NyÚSz.) | dalárda 1844 dalárda (Nszt.) | dallam 1844 dallamosságot [sz.] (NSz.)

danogat × A: 1548/ danogatnac (Tinódi: Cronica k3b) J: ’dalolgat | lustig vor sich hinsingen’

dalol A: 1604 Daloloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1694 danoló [sz.] (NySz.); 1759 dallották (NSz.) J: ’énekel | singen’ #

Onomatopoetikus eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Amennyiben a dalol volt a kiinduló alak, akkor ez gyakorító képzővel keletkezett, a dal pedig elvonás a dalol-ból. Ha a dal volt a kiinduló alak, akkor a dalol igeképzős származékszó. Azonban még az sem zárható ki, hogy a dalol egy eredeti igenévszó igei értékű tagjából ered, amelynek névszói értékű tagja a dal. A szó belseji l és n időrendi viszonya a dalol változataiban nem világos. A nyelvújítás korában a dal több származékszó (↑) alapjául szolgált.

A danogat származékszó. |  ⌂  A dalol alapján keletkezhetett gyakorító képzővel.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: dana ’szerény, egyszerű dal; dallamos hangzás; stb.’  (1786: Nszt.), amely elvonás lehet a danogat-ból; de hasonlóan onomatopoetikus szó a rom. doină ’szomorkás román népdal’ (vö. →dajnál) is.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1389 Dana  [szn.]  (ZsigmOkl. 1: 98).

☞ Nyr. 32: 475; EtSz.; MNy. 61: 341; TESz. dalol a.; Benkő: FiktI. 50; EWUng.→ dáridó, dínomdánom, hattyúdal