dakszli A: 1800 Takszli (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1877 dakszli (NSz.); 1908 daklit (Nszt.) J: ’tacskó | Dackel’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) dáchsl, (h. baj.-osztr.) dakl̥, – ném. Dächsel, Dackel: ’borzeb, tacskó’ [< ném. Dachs ’borz’].  ⌂  A szó eleji t a bajor-osztrák kiejtést tükrözi. A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb.

EtSz.; TESz.; EWUng. tacskó