csörög [1] A: 1193 Chergou [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 53); 1339 Chyrgetykhath [sz.] [hn.] (MNy. 63: 365); 1536 Chereg (NySz.); 1565 czoͤrgoͤ [sz.] (NySz.); 1673 tsoͤroͤg (NySz.); 1848 csürgött (NSz.); 1862 csėrėg (CzF.) J: 1 1193 ’csörgedezik 〈patak〉 | rieseln 〈Bach〉’ (↑); 2 1372 u./ ’zörög | rasseln 〈intrans.〉’ # (JókK. 44); 3 1536 ’〈madár, főleg szarka, kígyó〉 csörgő hangot ad | klappern 〈Vogel, Schlange〉’ # (↑); 4 1585 ’csacsog | schwatzen’ (Cal. 447); 5 1685 ’ciripel | zirpen’ (NySz.); 6 1763 ’zsörtölődik | nörgeln’ (NSz.); 7 1954 ’táncol | tanzen’ (Nszt.) Sz: csörgő 1193 [hn.] (↑); 1536 chergew ‹foly mn-i igenév› (Pesti: Fab. 34b); 1585 tsergoͤ ’csengő | Klingel’ (Cal. 269) | csörgeteg 1320 Fizieschergeteg [hn.] ’patak | Bach’ (Györffy: ÁMTF. 1: 622) | csörgés 1372 u./ cʒergeſet (JókK. 44)

csörget A: 1372 u./ cergetuala (JókK. 141); 1750 Csoͤrget (Wagner: Phras. Diverſor a.) J: 1 1372 u./ ’zörög; vmit csörögtet | rasseln 〈trans.〉; mit etw klappern’ # (↑); 2 1573 e. ’fecseg | plaudern’ (MonÍrók. 3: 81); 3 1750 ’csörög 〈a szarka〉 | schwatzen 〈Krähe〉’ (↑); 4 1791 ’ostorral cserdít | mit der Peitsche schnalzen’ (NSz.) Sz: csörgettyű 1590 Czyoͤrgetyu̒ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 188) – De vö. 1585 tsergetoͤ (Cal. 269)

csördít A: 1372 u./ cʒerdeh [cserdét □] (JókK. 14); 1831 Csördít (Kreszn.); 1862 csėrdít (CzF.); nyj. csűrdít (ÚMTsz.) J: ’élesen csattanó hangot kelt; csörget vmit | knallen; klirren machen’ #

csördül A: 1506 cherdo̗leseet [sz.] (WinklK. 207); 1573/ ki ... cserdült (MNy. 69: 362); 1708 Tsördǘlni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1862 csėrdűl (CzF.); nyj. csürdül (ÚMTsz.) J: 1 [ma főleg meg~] 1506 ’éles, csattanó hangot ad | (er)klirren’ # (↑); 2 [ki~] 1573/ ’kiderül vmi | sich herausstellen’ (↑); 3 1758 ’lármázva összesereglik | sich mit Gerassel zusammenrotten’ (MNy. 39: 141)

csörgedezik A: 1585 tsergedezek (Cal. 1038); 1780 tsörgedezö́ [sz.] (NSz.); 1841 csergedezik [▽] (NSz.) J: 1 1585 ’suttog, susog | flüstern’ (↑); 2 1585 ’csobogva folydogál | rieseln’ # (Cal. 425)

csörren A: 1823–1824 csörrent (Nszt.); 1863 Csürrent [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 495); 1868 csörrenik [□] (NSz.); 1892 csërren (Nyr. 21: 309) J: ’egyszeri rövid, csörgő hangot ad | erklirren’ #

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő azonos a →csörömpöl tövével, valamint a →csörtölőz szócsaládjának tövével, és a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →csorog szócsaládjának tövével. A végződések különféle igeképzők, amelyek közül a -g-nek gyakorító, a -d-nek kezdő, az -n-nek mozzanatos funkciója van. A csörög 7. jelentése leginkább a bizalmas nyelvhasználatban él.  ∼  Idetartoznak: (R.)csörged ’zúg, zizeg, zörög’  (1518 k.: PeerK. 43) és a (N.) csireg-csörög ’csörömpöl, zörög, csörget’  (MTsz.) ikerszó.

☞ EtSz. csërdít a.; Nyr. 81: 319; TESz. cserdít a. is; EWUng.→ cserfel, cserkész, cserreg, csorog, csörge, csöröge, csörömpöl, csörtölőz