csoroszlya × A: 1395 k. choroʒlauas (BesztSzj. 455.); 1521 Chorozlya (MNy. 3: 323); 1707 Csaroszlya (MNy. 8: 127); nyj. csërëszlȧ (ÚMTsz.); Cserjeszla (MNy. 3: 238); csorosznya (NytudÉrt. 1: 64) J: 1 1395 k. ’az ekevas előtti függőleges kés | Messer vor der Pflugschar, Sech’ (↑); 2 1792 ’vénasszony | alte Vettel’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Blg. (R.) чpѣcлo, (N.) чepя́cлo; szlk. čerieslo, (N.) črieslo; or. (N.) чépecлó stb.: ’csoroszlya’ [< szláv *čers- ’vág, metsz’]. ⌂ Az eltérő változatok különböző korú és esetleg különböző nyelvekből való átvételre utalhatnak. A 2. jelentés talán az éles, metsző ekekés és a házsártos vénasszonyok éles nyelve közt létrejött asszociáción nyugszik.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 142; TESz.; EWUng.→ cseret, csótár², kard