csetten A: 1635 Meg ... czetten, megnem csoͤttent (NySz.) J: 1 [meg~] 1635 ’kétségbeesik | verzweifeln’ (↑); 2 1831 ’csattanásszerű éles hangot ad | knallen; schnalzen’ # (Kreszn.); 3 [főleg meg~] 1888 ’〈serdülő ifjú hangja〉 erősödni, férfiasodni kezd | stärker werden 〈Stimme eines herangewachsenen Jungen〉’ (Nyr. 17: 418)

csetteg A: 1742 csetegtette [sz.] (MNy. 75: 377); 1794 csettegéseket [sz.] (NSz.); 1811–1812 Csettögő [sz.] (Nszt.); nyj. csëttëg (ÚMTsz.); csöttög (MTsz.) J: ’újra és újra durran, csattan, pattan | wiederholt knallen, schnalzen’

csetteget A: 1794 száj-csettegetése [sz.] (NSz.); nyj. csettëgette (MTsz.) J: ’újra és újra durran, csattan, pattan | wiederholt knallen, schnalzen’

csettint A: 1831 Csettent (Kreszn.); 1871 csettintett (NSz.); nyj. csëttint (Nyatl.) J: ’durran, csattan, pattan | knallen, schnalzen’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →csattan szócsalád tagjainak palatális párhuzamos alakja. Végződései különféle igeképzők. A csetten 1. jelentésének keletkezésmódja tisztázatlan. – A csett ’‹a lőfegyver kakasának csettenését utánzó indulatszó›’  (1829: EtSz.) az igékből való elvonással keletkezett.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csattan, csetepaté, csetlik-botlik, csötönöz