ciszterci ∆ A: 1760 Tziſtertzi (MNy. 63: 102); 1927/ ciszterci (NSz.) J: ’a cisztercita rendbe tartozó, azzal kapcsolatos | Zisterzienser-’

cisztercita A: 1770 Tzisztertzíták (NSz.); 1777 Tzisztertziták (Nszt.); 1797 Ciſtercita (Nszt.) J: ’egy francia eredetű szerzetesrend tagja | Zisterzienser’ – De vö. 1604 cisterciensisekre ’ua.’ (Nyr. 47: 188)

ciszter A: 1856 cisterek (Nszt.); 1868 ciscerek (NSz.); 1895 ciszter (Nszt. ciszter¹ a.); nyj. ciccër (MTsz.) J: ’cisztercita, ebbe a rendbe tartozó | Zisterzienser’

A szócsalád alapja, a cisztercita tudatos szóalkotás. |  ≡  A lat.  (k.), (h.) cisterciensis ’Cistertiumból való; cisztercita (szerzetes), ciszterci’ alapján [< lat. Cistercium  [hn.] ’‹a francia Cîteaux város latin neve, ahol 1098-ban a rend megalakult›’].  ⌂  A végződéshez vö. →jezsuita, →karmelita stb.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.  ∼  A latinból külön átvétellel jött (R.) cisterciensis  (↑) alak a magyarban elszigetelt alak maradt.

A ciszterci és a ciszter szórövidülés. |  ⌂  A cisztercita alakból keletkeztek.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Magyarországon az első cisztercita kolostort 1142-ben alapították.

☞ Nyr. 42: 439, 45: 295; EtSz.; TESz.; EWUng.