bujt¹ A: 1416 u./³ boituan [sz.] (AporK. 116); 1510 k. Bwthasch [sz.] (MNy. 6: 180); 1560 k. Zóleó buytas [sz.] (GyöngySzt. 2934.); 1604 Bóyt (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1416 u./³ ’eldug, elrejt; begyűjt | verstecken; einsammeln’ (↑); 2 1510 k. ’〈kihajtott ágat, indát, különösen szőlővesszőt〉 föld alá dug, hogy gyökeret verjen | ablegen 〈Pflanzentrieb, Ausläufer, bes. Weinrebe〉’ (↑) Sz: bujtás 1510 k. ’megeredt szőlővessző | Ableger’ (↑) | bujtatás 1664 bújtatáſſal ’vesszők meggyökereztetése | Ablegen 〈Pflanzentrieb〉’ (Wagner: Phras. 2: 50)
Származékszó. | ⌂ A →bújik ’elrejtőzik’ igéből keletkezett -t műveltető képzővel. A 2. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján. ⚠ A →bojt-hoz való viszonya tisztázatlan.
☞ EtSz. bújik a.; MNy. 24: 310; TESz.; EWUng.→ bújik