borjú [5] A: 1211 Bureuohul [hn.] (OklSz.); 1231 ? Buryasfuca [sz.] [hn.] (OklSz.); 1327 Boryov [szn.] (NytudÉrt. 68: 68); 1355 Boryw [szn.] (OklSz.); 1395 k. bory̋w (BesztSzj. 1002.); 1399 Borgyas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1551 bornyu (NySz.); 1801 k. barnya (SzT.); 1807 Bornyó (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1880 buru (Nyr. 9: 491); nyj. bërnyú, bordzsu (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’fiatal szarvasmarha | Kalb’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1211 ? ’állat kicsinye | Jungtier’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 1638.); 3 1577 ’bamba ember | Schwachkopf’ (MNy. 75: 384); 4 1809/ ’katonai hátitáska | Tornister’ (NSz.); 5 1871 ’egy fajta kártyajáték | Art Kartenspiel’ (NSz.) Sz: borjas 1231 ? [hn.] (↑); 1399 [szn.] (↑) | borjazik 1548 boriusztatá [sz.] (NySz.); 1795 borjasztába [sz.] (NySz.)

 Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. |  ≡  Csuv. păru; ujg. buzaġu; CC. buzav; oszm. buzağı; stb.: ’borjú’ [? < török *buza-, *buz- ’‹marha› bőg’]. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *buraγu lehetett. Ebből a magyarban a burë͜u változaton (↑) keresztül szabályszerűen lett borjú; vö. még →gyapjú. A 3. jelentéshez vö. →barom. A 4. jelentés keletkezését az magyarázza, hogy a katonai hátitáskákat borjúbőrből készítették.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (erd.) bornéu ’tarisznya, hátitáska’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 9: 111; TESz.; Ligeti: TörK. 68; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.