bojtár A: 1621 Boýtarnak (MNy. 79: 508); 1660 bujtár (MonTME. 1: 230); 1898 bajtár (Nyr. 27: 140) J: 1 1621 ’pásztorfiú; a pásztor munkáját segítő legény | Hirtenjunge’ (↑); 2 1878 ’joggyakornok, ügyvédbojtár | Anwaltskandidat’ (Nszt.) Sz: bojtárkodik 1756 bujtárkodott ’bojtárként tevékenykedik | als Hirtenjunge tätig sein’ (Szily: NyÚSz. 421)
Vitatott eredetű. | 1 Valószínűleg származékszó. | ⌂ A →bujt² szóból keletkezett -ár névszóképzővel. Az eredeti jelentése ’hajtó legény, marhahajcsár’ lehetett. 2 Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Német (baj.-osztr.) wachter, wo̬χᴛə(r): ’őr’ [eredetéhez vö. →bakter]. ⌂ A magyarban χt > jt hangváltozás, valamint hangrendi átcsapás történt. A szó eleji b-hez vö. →bognár, →bükköny stb. ▣ ⌂⇒ A magyarból: szlk. (N.) bojtár; ukr. (Kárp.) бойтарь; rom. (N.) boitár: ’pásztorfiú’.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 800; TESz.; ALH. 19: 117; StSl. 25: 253; EWUng.