blamíroz ∆ A: 1843 blamirozza (Nszt.); 1874 blamérozzon (NSz.); 1900 blamíroz (Tolnai: MagySz.) J: ’megszégyenít | blamieren’
blamázs A: 1857 blamage (Nszt.); 1881 blamázs (Nszt.) J: ’szégyenletes kudarc, felsülés | Blamage’
blamál A: 1876 blamálni [sz.] (Nszt.) J: ’megszégyenít | blamieren’
blama A: 1927 blama (Nszt.) J: ’szégyenletes kudarc, felsülés | Blamage’
A szócsalád blamíroz és blamázs tagja német jövevényszó. | ≡ Ném. blamieren ’felsül, szégyent vall’, Blamage ’blamázs’ [a német ige a fr. blâmer ’fedd, leszid’ átvétele, a német főnév pedig az ige franciás származéka]. ≋ Megfelelőik: cseh blamovati, blamáž; le. blamovać sie, blamaż; stb.: ’megszégyenít’, ’blamázs’.
A blamál származékszó. | ⌂ A blamíroz--ból jött létre az -ál igeképzővel; vö. →flangíroz, →gazsulíroz.
A blama elvonás eredménye. | ⌂ A blamál végződésének elhagyásával keletkezett.
☞ EtSz.; Bárczi: FrJsz. 34; TESz. blamál a.; EWUng.