bibircs × A: 1570–1580 biborcsot, buborcs (EWUng.); 1790 k. bibirtses [sz.] (MNy. 58: 407); 1837 bibértses (MNy. 68: 335); 1838 Boborcsos [sz.] (Tsz.) J: 1 1570–1580 ’daganat | Geschwulst’ (↑); 2 1790 k. ’pattanás; szemölcs | Wimmerl; Warze’ (MNy. 58: 407)

bibircs × A: 1577 búborczio (KolGl.); 1585 bobortso (Cal. 753 [ɔ: 751]); 1664–1701 biborczoiat (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 287); 1673 Bibircso (NySz.); 1795 bibirtsö́s [sz.] (MNy. 31: 208) J: 1 1577 ’buborék | Schaumblase’ (↑); 2 1585 ’szemölcs; pattanás | Warze; Wimmerl’ (↑); 3 1664–1701 ’daganat | Geschwulst’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 287)

bibircsók A: 1788 bibirtsékos, buburczekos [sz.] (MNy. 68: 335); 1795 bibirtsökbö́l (NSz.); 1802 bibirtsókokat (Nszt.); 1838 Bibircsok, Biborcsék (Tsz.); nyj. böbörcsék, bubërcsík (Nyatl. szemölcs a.) J: ’szemölcs; pattanás | Warze; Wimmerl’

A szócsalád alapja, a bibircs fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az -r gyakorító képzős relatív tő összefügghet a →buborék tövével. Az abszolút tő egy eredeti igenévszó ’kidudorodik’ jelentésű igei értékű tagja, amelynek névszói értékű tagja a →búb. A végződés -cs névszóképző; vö. tekercs (→teker), vakarcs (→vakar) stb.

A bibircsó és bibircsók származékszók. |  ⌂  A bibircs--ből keletkeztek különféle kicsinyítő képzőkkel.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (R.) börcsig ’szemölcs’  (1788: MNy. 63: 335); (N.) babircsóka ’ua.’  (MNy. 1: 331); ezek játszi szóalkotással keletkeztek.

☞ MNy. 30: 288, 49: 76; TESz. bibircsók a.; EWUng.→ búb, buborék