be¹ A: 1372 u./ belteue (JókK. 16); 1395 k. beu meneth (BesztSzj. 325.); 1405 k. be menet (SchlSzj. 828.); 1493 k. bee mennek (FestK. 5); 1519 k. beh menuen (DebrK. 114); nyj. bë (ÚMTsz.) J: ‹ik› 1372 u./ ’〈igekötőként〉 | 〈ein Verbalpräfix〉’ # (↑) | ‹hsz› 1 1372 u./ ? ’belülre, befelé | nach innen’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 50vb); 2 1624 ’benn | drinnen’ (NySz.) R: beljebb 1470 belÿeb (SermDom. 2: 513)

Szórövidülés. |  ⌂  A →bele határozószóból jött létre; az -e latívuszrag eltűnéséhez vö. →el, →fel stb. A be alak az elsődleges bel változatból további szórövidüléssel keletkezett. Eredetileg határozószó volt, amely a latívuszi irány jelölésére szolgáló igekötővé alakult; a határozószó > igekötő szófaji változáshoz vö. még →ki², →meg stb. A beljebb megszilárdult ragos alakulat fokjellel jött létre a bel változatból.  ⚠  A →be² szóval való azonosítása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 13: 110; Nyr. 39: 296; EtSz. bél a.; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 281; EWUng.→ becsiccsent, befolyás, befőtt, bekrepál, bele, ős-, sittel