batyu A: 1792 batu, batyú (Baróti Szabó: KisdedSz. Bútyor a.); 1800 batyu (Márton J.: MNSz.–NMSz. Batu a.); 1844 bagyuk (NSz.); nyj. butyu (MTsz.); battyu (ÚMTsz.) J: ’kendőbe kötött holmi, csomag | Bündel’ # Sz: batyuzik 1895 batyuzva [sz.] (Nszt.)

Vitatott eredetű. | 1 Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. batoh ’batyu, tarisznya’ [< szláv *batъ ’bot, dorong’]. Vö. még óe. szl. batogъ ’pálca; ostor, korbács’; szerb  (e.) batogъ ’korbács’; or. батог ’bot; bunkó’; ukr. батiг, (Kárp.) батуг ’bot, ostor; tökféle növények szára’; stb. A ’batyu’ és a ’bot’ jelentések között metonimikus összefüggés van: a vándorok batyujukat botra akasztva hordták. 2 Belső keletkezésű, egy fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltása. |  ⌂  Egy -ú képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése; vö. →szigorú, →szomorú stb. A tő összefügg a bugyol (→bugyolál), a →bugyor, valamint a →bonyolít szócsaládjának tövével. ▣  ⚠  A szlovák szónak a magyarból való származtatása a megfelelő szláv szó széles elterjedtsége miatt nem meggyőző.

☞ TESz.; MNy. 81: 453; EWUng.; MNy. 103: 211→ bonyolít, bugyolál, bugyor, bútor, motyó, patyolat