apa A: 1055 ? Opoudí [sz.] [hn.] (TA.); 1067 k./ Apa [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 26); 1208/ Opsa [sz.] [szn.] (VárReg. 330.); (†1015) 1220 k. Appadýkuta [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 75); [1237–1240] Op [szn.] (PRT. 1: 773); 1395 k. apaual (BesztSzj. 16.); nyj. ëpám (MTsz.) J: 1 1055 ? ’atya | Vater’ # (↑), 1067 k./ ’ua.’ (↑); 2 1527 ’idős férfi | bejahrter Mann’ (ÉrdyK. 654); 3 1570 ’céhmester | Zunftmeister’ (SzT.); 4 1629 ’após | Schwiegervater’ (SzT.); 5 1636 ’vminek értelmi szerzője | geistiger Urheber’ # (NySz.); 6 1639 ’köztiszteletben álló személy | allverehrter Mann’ (NySz.); 7 1820 ’ős | Ahn’ # (NSz.) Sz: apó 1708–1710 Apó ’idős ember; apácska | bejahrter Mann; Väterchen’ (MNy. 60: 109) | apai 1743 Apaj (SzT.) | apóka 1770 apóka (Kalmár: Prodr. 78) | apátlan 1792 apátlanokat (Nszt.) | apácska 1793 Apátskám (Nszt.) | apus 1808 apussoknak (Nszt.); 1808 apussoknak ’apuka | Väterchen’ (Nszt.) | apuka 1892 apukám ’apuka | Väterchen’ (Nszt.) | apuci 1900 Apuci (BpHírlap 1900. szept. 16.: 31); 1908–1910 apuci (Nszt.) | apu 1910 apuval (Nszt.); 1910 apuval (Nszt.)
Valószínűleg örökség, finnugor kori tővel, magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (É.) up, op ’após; sógor’; osztj. (Trj.) up, op ’após; az após fiútestvére v. fia’; cser. (KH.) owǝ̑ ’após’; finn appi ’ua.’; lp. (norv.) vuop'pȃ ’ua.’ [fgr. *appe ’após’]. ⌂ A fgr. *pp > m. p megfeleléshez vö. →apad, →epe stb. Egy alapnyelvi ’apa’ jelentés feltevése ellen szól az, hogy a rokon nyelvekből hiányzik a szavaknak ez a jelentése, valamint az a tény, hogy hasonló hangalakú és jelentésű szó számos más nyelvből is kimutatható; vö. gör. ̓̕̕άππα ’papa’; koreai aba ’apa’ stb. Mivel ezek a szavak általában a gyermeknyelvből származnak, az apa is lehet ilyen eredetű (vö. →anya, →atya). Azonban az is lehetséges, hogy az apa és az →ipa az ősmagyarban alakváltozatként élt egymás mellett ’apa; após’ jelentésben; vö. ehhez a 4. jelentést is. A szó végi a vagy kicsinyítő képző, vagy pedig E/3. személyű birtokos személyjel. A legtöbb származék különféle kicsinyítő képzővel jött létre az apa eredeti, ill. kikövetkeztetett tövéből. Az apu elvonás is lehet az apuka, ill. apuci származékból. ⚠ Más finnugor egyeztetése kevésbé valószínű. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (Kaj) japa; szln. (N.) jápa; szlk. apa; stb.: ’apa’.
☞ EtSz.; TESz.; UEW. 14; EWUng.→ após, déd-, édes-, ip, kereszt-, kis-, nagy-¹, ős-, szép-¹UN UEW. № 21