anekdota A: 1789 Anekdotában (MNy. 60: 108); 1789/ Anecdotumokat (NSz.); 1795 anekdóták (NSz.); 1804 anekdót (ItK. 15: 196); 1806/ Anecdotont (NSz.); 1807/ Anekdotok (NSz.); 1878 anekdottát (NSz.) J: ’adoma | Anekdote’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Anekdote; ang. anecdote; fr. anecdote; stb.: ’anekdota’. Forrása: a bizánci történetírónak, Prokopiosznak (?– Kr. u. 562) Ἀνέκδοτα című munkája, amely csak szerzője halála után jelent meg [< gör. ἀνέκδοτος, -ον ’kiadatlan, ismertté nem tett’]. Az európai nyelvekben a francia révén terjedt el. ⌂ A magyarba a német és a francia közvetítésével került át, részben szó végi hanghelyettesítéssel, részben pedig mássalhangzós szóvéggel. Az anekdoton változat görögösített, az anekdotum pedig latinosított forma.
☞ MsgNépr. 3: 148; TESz.; EWUng.→ dózis