alleluja A: 1416 u./³ Alleluia pſalmus (AporK. 68); 1548 Haleluia (SzZsolt. 119a); 1820 Hálelujámat (NSz.); 1872 álelúja (Nyr. 1: 91); 1873 Hallelúját (NSz.); 1874/ Allélujah (NSz.) J: ‹fn› 1416 u./³ ’istent dicsőítő ének | Halleluja’ (↑) | ‹isz› 1493 k. ’〈indulatszó〉 | 〈eine Interjektion〉 halleluja’ (FestK. 1)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. alleluja, halleluja, (e.) alleluia: ’dicsérjétek az urat!’ [gör. (bibl.) ἀλληλουϊά ’ua.’]. Forrása: héber (bibl.) hallᵉlūjāh!, tkp. ’dicsérjétek Jahvét!’. ≋ Megfelelői: ném. halleluja; ang. alleluia, hallelujah; fr. alléluia; stb.: ’alleluja’. ∼ Idetartozik a [R.], [N.] allelujafű ’madársóska ‹szakny. Oxalis›’ (1583–1584: MNy. 45: 91); az összetétel keletkezését bizonyos gyógynövényekkel való esetleges jelentéstársítás magyarázhatja.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.