alkohol A: 1789 Alkoholnak (Nszt.) J: ’szeszes erjedéssel keletkező, égető ízű folyadék | Alkohol’ # Sz: alkoholista 1881 alkoholisták (OrvH. 1881. nov. 13.: 1068); 1894 nem-alkoholista (Nszt.)

alkoholizmus A: 1881 alkoholizmus (PolitUjd. 1881. ápr. 20.: 221); 1913 alkoholiznus (NSz.) J: ’szeszes italok rendszeres, huzamos, nagy mennyiségű fogyasztása, ill. ennek szenvedélye | Alkoholismus’ #

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Alkohol; ang. alcohol; fr. alcool; sp. alcohol; stb.: ’alkohol’.  ≋  Vö. még lat.  (k.) alcohol, alcofol ’‹festékként használt› finom szemcsés antimonitpor’ [< sp.  (R.) alcohol ’ua.’; arab  (hisp.) al-kuḥūl ’antimon’] | ném. Alkoholismus; ang. alcoholism; fr. alcoolisme; stb.: ’alkoholizmus’. Az alkohol az európai országokban először alkimista műszóként terjedt el a középlatinból. A mai ’borszesz; ebből előállított ital’ jelentése a lat.  (k.) alcohol vini ’borszesz’ szókapcsolat alapján Németországban alakult ki.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német nyelvből kerülhetett.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ formalin