alap A: 1774 alapja (Nszt.); 1792 állap-törvénnye (NSz.) J: ’alapzat, talapzat | Grund, Fundament’ # Sz: alapos 1787 alposnak, legalaposabb (Nszt.) | alapít 1792 Alapíttani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) | alaptalan 1796 alaptalan (Nszt.) | alapul 1830 alapul (NSz.) | alapszik 1826 alapszik (TudGyűjt. 1826/8.: 52); 1830 alapszik (NSz.) | alapítvány 1830 alapítvány (NSz.) | alapoz 1832 alapzatja [sz.] (NSz.) | alapzat 1832 alapzatja (↑) R: alapján 1912 vminek ~ján (Kelemen B.: MNMSz. alap a.)
Tudatos szóalkotásból eredő származékszó. | ⌂ Az →al ’alsó rész’ szóból egy kikövetkeztetett -p névszóképzővel. Példaként szolgálhattak az alábbi tulajdonnevek is: oluphel [rea] [hn.] (1055: TA.); Olup [szn.] (1138/: MNy. 32: 133); Alaph [hn.] (1328: Györffy: ÁMTF. 2: 345). Az egyes alakok az állapot (→állapik) befolyását is mutatják. ⌘ Nyelvújítási származékszó.