akó ∆ A: 1226 k. acones [lat. -nes végződéssel] (OklSz.); 1368 Akou, akow (OklSz.); 1395 k. aku (BesztSzj. 489.) J: 1 1226 k. ’űrmérték, kb. 50 liter | Ohm 〈Hohl-, Flüssigkeitsmaß haupts. für Wein und Getreide〉’ (↑); 2 1703 ’hordó mérésére való edény v. rovátkás bot | Visiereimer, Visierstab zum Ohmen der Fässer’ (NySz.)
Nyugati szláv jövevényszó. | ≡ Cseh (R.) okov ’akó; vasalt faedény’; szlk. okov ’ua.’; stb. [< szláv *o(b) [igekötő] + *kovati ’kovácsol’]. Vö. még or. (R.) окoвъ ’akó’. ⌂ A 2. jelentés valószínűleg az akófa ’hordó mérésére való edény v. rovátkás bot’ (1570: OklSz.) összetételből keletkezett jelentéstapadásos önállósulással. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. akov ’vödör; akó’; szln. akov ’vödör’; szlk. (N.) akov ’akó’; ez utóbbi visszakölcsönzés.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 61; TESz.; Hadrovics: UElSk. 111; EWUng.; MNy. 103: 210→ kovács