agyon A: 1551 uͤttetet agyon (NySz. 3: 905) J: ’halálra | zu Tode, tot-’ # – De vö. 1506 agyon ’fejbe, fejen | auf den Kopf’ (WinklK. 247)

Határozóragos főnév szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Az →agy ’koponya, fej’ -n határozóragos agyon  (↑) alakjából keletkezett. A ’fejbe, fejen ‹üt›’ > ’halálra, halálig ‹üt, ütlegel, ver›’ jelentésváltozás, ill. a szó határozói funkciójának kialakulása az →üt, →ver igékkel alkotott szószerkezetekben ment végbe, amelyek az agysérülések súlyosságára utaltak. Eredeti konkrét tartalmának fokozatos háttérbe szorulásával előbb határozószóvá, majd – átterjedve egyéb, szintén a pusztítás jelentéskörébe tartozó igékre is – igekötővé vált. Igekötőként a cselekvés befejezettségét, ill. túlzott ismétlődését jelöli; vö. agyonlő ’lövéssel megöl’  (1775: Nszt.); agyonhallgat ’szándékosan nem említ vkit, vmit’  (1848–1849: Nszt.); stb.

☞ EtSz. agy a.; Horger: MSzav. 12; Klemm: TMondt. 258; TESz.; Benkő-Eml. 317; EWUng.→ agy