ágy ‹nsz› A: 1276 ? Asceag [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 633); 1372 u./ agÿat (JókK. 3); 1808 ? Algy (Sándor I.: Toldalék); 1831 Álgy (Kreszn.) J: 1 1276 ? ’folyómeder | Flußbett’ (↑), 1791 ’ua.’ (Nszt.); 2 1372 u./ ’fekvőhely | Bett, Lagerstätte’ # (↑); 3 1548 ? ’ágyútalp | Lafette’ (OklSz. ágyú a.), 1589 ’ua.’ (SzT.); 4 1566 ’ecetágy; üledék | Essiglager; Bodensatz’ (OklSz. ecetágy a.); 5 1585 ’ágyás | Beet’ (Cal. rapina a.); 6 1629 ’〈a család jelképeként〉 | 〈als Symbol der Familie〉’ (SzT.); 7 1785 ’alom, almozás | Streu(bettung)’ (MNy. 65: 225); 8 18. sz. ? ’ágynemű | Bettzeug’ (MNy. 37: 36), 1800 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 9 1807 ’szérűn kiteregetett gabona(kévék) | ausgebreitetes Getreide, ausgebreitete Garben 〈auf der Tenne〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: ágyacska 1416 u./ agaւkaianac (BécsiK. 38) | ágyas 1490 agyasanak ‹fn› ’vkinek a szeretője | Konkubine’ (SzalkGl. 134.); 1493 k. agýaſhazaabool ‹mn› ’ággyal ellátott | mit Betten ausgestattet’ (FestK. 317) | ágyaz 1693 ágyazza (Gyöngyösi: ÖK. 2: 21) | ágyás 1720 ágyásokban (NySz.) | ágyal 1708 Elágyalni [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Dēformo a.)

ágy ‹ige› × A: 1840 Béágy (NSz.) J: 1 1840 ’gabonát a szérűn elterít | Getreide ausbreiten 〈auf der Tenne〉’ (↑); 2 1906 ’ágyat vet, beágyaz | (zu)betten’ (NyF. 29: 29)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) aľā·t ’ágy’; zürj.  (Sz.), (Ud.) voľ ’rénszarvasbőr ‹ágy›’, (Sz.) vol’ paś ’ágy’ (paś ’szőrme’); votj.  (Sz.) vaľ- ’(szét)terít ‹takarót›’, vaľes ’ágy’ [fgr. *aδ'ɜ vagy *oδ'ɜ: ’vmivel letakart, fekvésre, alvásra alkalmas hely; fekvőhelyet elkészít’].  ⌂  A fgr. δ' > m. gy hangváltozáshoz vö. →hagy. A szó belseji l másodlagos fejlemény. A névszói jelentések főleg metaforikusan keletkeztek az eredetibb 2. jelentésből. A 3. jelentéshez vö. →agy. A 6. jelentésnek német mintája is lehetett; vö. ném. aus ehelichem Bett ’törvényes házasságból ‹származik›’, tkp. ’házassági ágyból’. A kései és szórványos adatoltságú ágy ige használata ősi maradvány lehet, és talán arra utalhat, hogy az ágy eredetileg nomenverbális jellegű szó volt.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; NytudÉrt. 88: 32; EWUng.→ ágynemű, -neműUN UEW. № 3