agancs A: 1845 agancs-ot (Szily: NyÚSz.); 1870 aggancsaira (Vadász-Vers. 14: 117); nyj. gagancs (ÚMTsz.) J: 1 1845 ’szarvasfélék fején növő csontos képződmény | Hirschgeweih’ # (↑); 2 1928 ’kampó alakú szerszám | hakenförmiges Werkzeug’ (ÚMTsz.); 3 1933 ’szarvasbogár rágója | Mandibel des Hirschkäfers’ (Nszt.) Sz: agancsos 1845 ’agancsot viselő állat | Hirschtier’ (↑)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az ág főnévből alkották az adaptációval keletkezett -ancs névszóképzővel a →bakancs, →kullancs stb. mintájára. Az 1. jelentés egyéb, rövid életű megnevezései: koszorúzat  (1829: Szily: NyÚSz.); tömszarv, tkp. ’tömör szarv’ (1841: Szily: NyÚSz.); vö. még ágas szarv  (1903: Nyr. 32: 32).  ⌘  Nyelvújítási származékszó.  ∼  Idetartozik a (R.) agancsár ’szarvasbogár’  (1845: Nszt.), ’szarvas’  (1860: Nszt.), amely szintén tudatos szóalkotással keletkezett az →ág-ból a nyelvújítás idején kedvelt -ár képzővel.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ ág