zsinór A: 1538 ſÿnor (Pesti: Nomenclatura F3); 1552 isnórokat (NySz.); 1558 zsinórt [] (NádLev. 24); 1581 snoros [sz.] (Radvánszky: Csal. 2: 54); 1735 k. ? szinor (MNy. 38: 54); 1747 sinyortt (MNy. 59: 239); 1799/ sínórjok (NSz.); nyj. szinyort (ÚMTsz.) J: 1 1538 ’zsinegszerű, sodrott, font, különféle célra (pl. ruházkodási kellékként, kötözőanyagként stb.) használt vékony kötél | Schnur als Litze, Senkel’ # (); 2 1560 k. ’mérőzsinór, zsinórmérték | Richtschnur’ (GyöngySzt. 35.); 3 1794 ? ’földöv; szélességi kör | Erdgürtel; Breitenkreis’ (NSz.), 1799 ’ua.’ (NSz.); 4 1851 ’egyenes irány, sor | Richte’ (NSz.); 5 1897 ’(a három középső tekebábut eltaláló) zsinórdobás 〈tekézésben〉 | Schub, der die drei mittleren Kegel trifft 〈beim Kegelspiel〉’ (Nyr. 26: 76) Sz: zsinóros 1580 Sinoros (MNy. 63: 101) | zsinóroz 1588 synorozot [sz.] (MNy. 61: 491)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) snûr, snuor ’zsineg, kötelék, szalag; mérőzsinór, zsinórmérték’, (h. kor. úfn.) schnur ’zsineg, zsinór’, (B.) schnur ’zsinórdobás a kuglijátékban’, – ném. Schnur ’(kötöző)zsineg, madzag, spárga’ [indoeurópai eredetű; vö. izl.  (óizl.) snø̄ri ’sodrott kötél’; litv. nérti ’felfűz, befűz’; stb.].  ≋  Megfelelői: szbhv. žnor, žnora ’cipőfűző’; le. sznur ’zsineg, zsinór, kötél’; stb.  ⌂  A változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás különféle feloldásával keletkeztek. A szó eleji mássalhangzókhoz vö. →zsámoly, →zsindely stb. A 3. jelentés ’mérőzsinór, zsinórmérték’ > ’hosszúság, szélesség’ > ’szélességi kör’ jelentésváltozással keletkezett a 2. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. zsinór igazában [határozószó] ’nyílegyenesen’  (1667: Lippay: PosoniK. 3: 130); vö. még zsinóregyenes [melléknév] ’nyílegyenes’  (1874: CzF.).

TESz.; EWUng.