zsilip A: (†1086) 12. sz. Zlip [hn.] (PRT. 8: 270); 1256 Seleb [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 138); 1264 Seleb (OklSz.); 1264/ Seeleeb (OklSz.); 1319 Zelpestu [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 803); 1379 zelephomlok (OklSz.); 1391/ Zeloph (OklSz.); 1506 sylybffa (OklSz.); 1553 sylypeth (OklSz.); 1627 siliepie (NytudÉrt. 1: 58); 1708 Selep (Pápai Páriz: Dict.); 1792 zsilip (Baróti Szabó: KisdedSz. 199); 1794 dselep (NSz.); nyj. zsëlíb (ÚMTsz.); zsirip (MTsz.) J: 1 (†1086) [12. sz.] ’a malom csatornája, malomvályú; más rendeltetésű csatorna | Wasserrinne der Mühle; Kanal anderer Bestimmung’ (↑); 2 1793 ’a víz szintjét szabályozó berendezés | Schleuse’ # (NSz.); 3 1829 ’mélység | Abgrund’ (TudGyűjt. 11: 97); 4 1877 ’lapályos, vizenyős helyeken levő feneketlen sár | bodenloser Schlamm auf wäßrigen, morastigen Niederungen’ (Nyr. 6: 133) Sz: zsilipes 1319 [hn.] (↑)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. жлeб ’fatörzsből kivájt vályú’; szbhv. žlijeb ’lefolyó, csatorna, vízelvezető árok’; szln. žleb ’(fa)csatorna; mélyedés’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még szlk. zľab ’gödör, árok, vájt csatorna, vályú, malom-csatorna’; or. жoлoб ’lefolyó, csatorna, vízelvezető árok’; stb.  ⌂  A szó a magyarba a vízimalmok intézményével kapcsolatban, a molnárság műszavaként került be. A kétszótagos változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkeztek. Az 1319-ből adatolt változat a [4]-es tőtípus hatását mutatja. A 2. jelentés a folyószabályozásokkal magyarázható. A 3., 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 577; NyK. 65: 94; TESz.; MNy. 79: 462; EWUng.