zsiger A: 1825/ Zsiger (Tsz.); nyj. csigër, dsigër (MTsz.); dzégér, dzséger (ÚMTsz.) J: ’állat belső szerveinek vmelyike | Eingeweide’ Sz: zsigerel [főleg ki~] 1835 zsigerel ’〈állatot〉 kibelez | die Eingeweide herausnehmen’ (Tzs. Ausweiden a.); 1933/ ’kihasznál vkit | jmdn ausbeuten’ (NSz.)
Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. ciǧer, (R.) ciger: ’tüdő; máj’; – vö. még szbhv. džigerica, (R.) džiger ’belső részek, belsőségek, zsigerek’. Az oszmánban az újperzsa ǰigar ’máj; szív’ szóból ered. ≋ Megfelelői: blg. джuгep; gör. τσιγέρι; stb.: ’belső részek, belsőségek, zsigerek’. ⌂ Az oszmánból való közvetlen származtatást a szó kései adatoltsága gyengíti. A szó eleji zs hanghelyettesítéssel keletkezett; vö. →zseb, →zsivány.
☞ Nyr. 40: 351, 80: 374; Kakuk: ÉlOsm. 94, 532; MNy. 70: 488; TESz.; EWUng.→ ikra¹