zsidó [6] A: 1244 Sydou [szn.] (OklSz.); 13. sz. közepe/ ſydou (ÓMS.); 1358–1359 Zydo [szn.] (MNy. 16: 153); 1812/ Zsidajáról (NSz.) J: ‹fn› 1 1244 ’az egész földön szétszórtan, ma részben Izraelben élő, sémi eredetű nép tagja | Jude’ # (↑); 2 1793/ ’szatócs, (kis)kereskedő, utcai árus | Krämer; Kaufmann’ (NSz.); 3 1844 ’az ultimó különdíja a tarokkban | Sonderpreis des letzten Stiches mit dem Pagat im Tarock’ (NSz.); 4 1874 ’felfordult kártyalap a csomagban | umgestürztes, verkehrtes Blatt im Kartenpaket’ (CzF.) | ‹mn› 1416 u./¹ ’a zsidókkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó | jüdisch’ # (BécsiK. 51) Sz: zsidóság 1495 e. ſidoſagnac (GuaryK. 104)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. židovinъ, židъ, židove [többes szám]; szbhv. Židov; szlk. Žid, Židov [többes szám, birtokos eset]; or. жuд, жuдoв [többes szám, birtokos eset]: ’zsidó’ [keleti újlatin átvétel; vö. lat. Judaeus ’ua.’]. A szó a héber Jəhū-dā törzsnevekre megy vissza; vö. →júdás.  ⇒⌂  A magyarba átkerült alak *židovъ [egyes szám, alanyeset vagy többes szám, birtokos eset]. Eldönthetetlen, hogy a szó a magyarba egy nyugati- vagy keleti egyházhoz tartozó nyelvből került-e. A főnévi 2. jelentéshez vö. →görög². A főnévi 3. jelentés a zsidóknak a pénzügyletekkel kapcsolatos tevékenységével függhet össze. A főnévi 4. jelentéshez vö. az ugyancsak egy népnévre visszamenő →tótágas-t.

☞ MNy. 39: 6; Kniezsa: SzlJsz. 576; TESz.; EWUng.→ júdás