zseni A: 1789 genie [es. nem m.] (MNy. 30: 34); 1793/ zseni (NSz.); 1795 Seni (Nyr. 64: 112); 1813 Zsení (NSz.) J: ’lángész, lángelme | Genie’

zseniális A: 1808/ geniális (NSz.); 1867 zsenialisabb (NSz.); 1878 zseniális (NSz.) J: ’lángeszű, lángelméjű | genial’

zsenialitás A: 1817 genialitásnak (TudGyűjt. 1/3: 113); 1881 zsenialitását (NSz.) J: ’lángelméjűség | Genialität’

Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Fr. génié ’lángész, zseni’; – vö. még ném. Genie ’ua.’ | fr. génial ’lángeszű, lángelméjű, zseniális’; – vö. még ném. genial, genialisch ’ua.’ | fr. génialité ’lángelméjűség, zsenialitás’; – vö. még ném. Genialität ’ua.’. A francia szócsalád alapja a génié a lat. genius ’védőszellem’, (kés.) ’alkotó elme’ szóra megy vissza. Vö. még lat. genialis ’a géniuszhoz tartozó’, genialitas ’vidám szellem, szemlélet; vidámság’.  ≋  Megfelelői: holl. genie, geniaal, genialiteit; szbhv. genije, genijalan, genijalnost; stb.: ’lángész, zseni’, ’lángeszű, lángelméjű, zseniális’, ’lángelméjűség, zsenialitás’.  ⌂  A zsenialitás szóvége latinosított.

☞ TESz.; EWUng.→ géniusz