zsellér A: 1265 ? sedlerium [lat. -ium végződéssel] (Györffy: ÁMTF. 1: 193); 1365 Selnerhel [hn.] (OklSz. zsëller-hely a.); 1370/ Seller (OklSz.); 1510 k. zÿller (Gl.); 1546 ſelÿerẏtis (RMNy. 2/2: 62); 1548 sellyére (NádLev. 137); 1587 söllÿer helth (Úriszék 86); 1598 zelerthwl (RMNy. 3/2: 119); 1635 zsellérem [✐] (Radvánszky: Csal. 266); 1787 szellére (NySz.); 1794 'Séllér (NSz.); 1805 zsëllér (NSz.) J: 1 1265 ? ’telketlen jobbágy; egynyolcad teleknél kisebb földön gazdálkodó jobbágy | Insasse, Häusler; Leibeigener, der weniger als ein Achtelgut besitzt’ (↑), 1365 ’ua.’ (↑); 2 1510 k. ’jövevény, kívülálló, idegen | Fremdling’ (↑); 3 1623 ’bérlő, kisgazda, zsellér háza, jobbágykunyhó | Häuslerwohnung’ (MNy. 69: 239); 4 1848/ ? ’föld nélküli mezőgazdasági munkás, napszámos | Tagelöhner 〈in der Landwirtschaft〉’ (NSz.), 1854 ’ua.’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) seldener, seldenære, selder ’jobbágykunyhó, jobbágytelek lakója v. birtokosa, zsellér; bérlő; napszámos’, (kor. úfn.) seldener, seldner ’ua.’, (baj.-osztr.) seldner, söldner ’egyheted v. egynyolcad telekrészen lakó, azon gazdálkodó jobbágy, zsellér’, (T.) selner ’más házában lakó, telketlen jobbágy, zsellér, jobbágykunyhó, jobbágytelek lakója’ [< ném.  (kfn.) selde, sölde ’lakás, szállásadó ház, vendégfogadó; parasztház a hozzátartozó telekkel együtt’].  ≋  Megfelelői (részben a magyarból): szbhv. žiljer, željar; rom. jeler; stb.: ’jobbágykunyhó, jobbágytelek lakója v. birtokosa, zsellér’.  ⌂  A magyarba a feudális földbirtokrendszer szavaként került. A német hang- és szótörténet alapján középnémet közvetítéssel lehet számolni. A szó eleji mássalhangzókhoz vö. →zsák, →zsindely stb. A szó belseji ll hasonulással keletkezett a német ln hangkapcsolatból. A 2., 4. jelentés metafora, a 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 974; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.