zománc A: 1490 Zmalczos [sz.] (OklSz.); 1497 smalcz (OklSz.); 1518 k. zománcza [✐] (MNy. 56: 387); 1532 Zomancz (OklSz.); 1550 k. szomanczozo [sz.] (MNy. 90: 375); 1570 somaltz (NySz.); 1582 ſománcz (MNy. 29: 143); 1582 ʒomalczos [sz.] (Radvánszky: Csal. 2: 57); 1595 Xomancz (Ver. 122.); 1621 ſzomántz (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1490 ’(fém)tárgyakra ráégetett, sima, fényes, üvegszerű bevonat, glazúr | Email; Glasur’ # (↑); 2 1763 ’mázoláshoz használt gipsz | Gips’ (NSz.); 3 1792 ’fény, ragyogás; vminek eredeti szépsége, üdesége | Glanz; echte Schönheit’ (NSz.); 4 1808 ’a fogkoronát borító védőbevonat | Zahnschmelz’ # (NSz.); 5 1818 ’ruhadísz | Zierat’ (NSz.); 6 1827/ ’rozsda; patina | (Edel)rost’ (NSz.); 7 1843 ’külső látszat, máz | Anschein’ (NSz.) Sz: zománcos 1490 (↑) | zománcoz 1550 k. [sz.] (↑)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Schmelz, (kfn.) smelz; fr. émail, (ófr.) esmal; prov.  (óprov.) esmaut; ol. smalto; stb.: ’zománc; fényezés, fémtárgyakra ráégetett fényes bevonat’. Vö. még lat.  (k.) smaltum ’ua.’. Ezek a ófrank *smalt ’egybeolvad, összeolvad’ szóra mennek vissza.  ⌂  A magyarba minden bizonnyal többszöri átvétellel került, először leginkább a németből, aztán francia közvetítéssel is. A korábbi adatok szó elejének kiejtése mindenesetre zs-vel és s-sel hangozhatott. A 2–7. jelentés metafora.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 973; NyK. 50: 20; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ molett