zizeg A: 1815 Zizeg (NSz.); 1842 zizengve [sz.] (NSz.); 1858 zizzegő [sz.] (NSz.); 1881 zözzegését [sz.] (NSz.) J: ’súrlódva halk, zörgő hangot ad | rascheln’ #
zizzen A: 1852 Zizzentő [sz.] (BpViszhang 1852. jún. 20.: 124); 1856 zizzené(s) [sz.] (NSz.) J: ’egyszer súrlódva halk, zörgő hangot ad | einmal rascheln’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ Hasonló hangalakú, onomatopoetikus igékhez vö. →sziszeg, →zsizseg. Végződése: gyakorító és mozzanatos képző. ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett mozzanatos-műveltetői igeképzővel: (R.) zizzent ’egyszer zizeg, zörög’ (1851: TESz.).
☞ TESz.; EWUng.