zimankó A: 1810 k. zamankó (NSz.); 1815 k. Zimankós [sz.] (Kassai: Bef. 315) J: 1 1810 k. ’hideg, havas eső | kalter Schneeregen’ (↑); 2 1816 ’hóval, havas esővel járó rossz idő | Unwetter’ (Gyarmathi: Voc.); 3 1848/ ’megpróbáltatás | Schicksalsprüfung’ (NSz.); 4 1861 ’verekedés, verés; veszekedés | Schlägerei; Zänkerei’ (NSz.)
Ukrán jövevényszó. | ≡ Ukr. зимoнька, зимонько [vokatívusz] ’téli (hideg)’ [< ukr. зимa ’tél’]. ⌂ A magyarba az ukrán szó vokatívusza került át. A zamankó változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az 1. jelentés metafora a valószínűleg eredeti 2. jelentés alapján. A 3., 4. jelentéshez vö. a zehernye ’zivatar, vihar; rossz idő(járás), ítéletidő’ (1803: NSz.), ’zivataros, viharos; kötekedő, izgága stb.’ (1815: NSz.) jelentésű nyelvjárási szót, amelyet talán egy onomatopoetikus tőből képeztek.
☞ StSl. 19: 174; TESz. zehernye a. is; EWUng.