zefír¹ A: 1774 Zefiruſok (NSz.); 1792 e. zephyrke [sz.] (NSz.); 1794/ zephírus (NSz.); 1803/ zefír szárnyakon (NSz.) J: ’könnyű nyugati szél, enyhe szellő | Zephir 〈Wind〉’

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. zephyrus, sephyrus ’lágy, enyhe szél, szellő, (dél)nyugati szél’; – vö. még ném. Zephir ’enyhe, lágy nyugati szél’, a latinba a gör. ζέφυρος ’(észak)nyugati szél, esti szél’ [? < gör. ζόφος (~ *ζέφος) ’sötétség, homály; nyugat’]; a szó eredetileg bizonyosan a szélirányra vonatkozott.  ≋  Megfelelői: fr. zéphyr; ol. zeffiro; stb.: ’zefír, délnyugati szél, szellő’.  ⌂  A régi változatok szóvégi s-séhez vö. →ámbitus stb. Több adat is létezik arra, hogy a szél nevét személynévként, mint egy fajta mitológiai lényre vonatkoztatva használták.

☞ TESz.; EWUng.→ zefír²

zefír² A: 1896 zefirnek (PallasLex.); 1926 Zéfir (RévaiLex.); 1951 zefír (Terényi: IdSz.) J: 1 1896 ’könnyű, vászonkötésű pamutszövet | leichtes Baumwollegewebe’ (↑); 2 1926 ’lazán sodrott gyapjúfonal | Zephirgarn 〈Art Kammgarn〉’ (RévaiLex. 19: 651)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Zephir; ang. zephyr; fr. zéphyr; ol. zefír; stb.: ’könnyű pamutszövet, pamutvászon, gyapotszövet’, az angolban ’zefírfonal ‹egy fajta fésűsfonal, fésűs gyapjúfonál›’ is. Az eredetéhez vö. →zefír¹; a ’lágy szél, szellő’ jelentés metaforikusan ’leheletvékony anyag, szövet; finom, könnyű fonál, cérna’ jelentéssé alakult.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a francia nyelvből került át, német közvetítéssel is.  ∼  Feltehetőleg ugyanerre az etimonra megy vissza a következő korai magyar adat, valószínűleg ’egy fajta könnyű, lágy anyag, szövet’ jelentésben: Duo stamina grisei panni vulgariter zefer dicti (1353: OklSz.); más nyelvekben azonban anyagmegjelölésként ilyen korai időből nem ismert.  ⇒⌂  A magyarba kultúrtörténeti okokból elsősorban az olaszból kerülhetett.

☞ TESz.; Pellegrini-Eml. 674; EWUng.→ zefír¹