zanót A: 1395 k. ʒanolt (BesztSzj. 407.); 1405 k. ʒanuth (SchlSzj. 927.); 1435 k. ſanath (SoprSzj. 193.); 1516 u. zanoth (Nyr. 34: 202); 1706 zanétszaggatás, zanyétjátul (MNy. 90: 374); 1744 Zánócz füvet (MNy. 75: 383); 1815 k. Anótz (Kassai: Bef. 177) J: 1 1395 k. ’a pillangós virágúak családjába tartozó alacsony cserje | Geißklee (Cytisus)’ (); 2 1525 k. ’rekettye | Ginster’ (MNy. 11: 39); 3 1578 ’iglice | Hauhechel’ (NySz.); 4 1604 ’gyep | Rasen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1706 ? ’sűrű bozót | Dickicht’ (), 1874 ’ua.’ (Nyr. 3: 231); 6 1706 ? ’gizgazos része a határnak | unkrautbedeckter Flurteil’ (), 1888 ’ua.’ (Nyr. 17: 384)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. zanovijet, zanovet, zanovit ’pillangós virágú cserje, zanót’; szln. zanovet ’ua.’; szlk. zanovit ’mézfű, mézkerep’, zanovec ’egy fajta galaj’; le. zanowid ’pillangós virágú cserje, zanót’, żanowiec ’rekettye’; stb. [tisztázatlan közvetítéssel a lat. genista ’ua.’ szóra megy vissza].  ⌂  A három szótagú szláv szó a magyarban két szótagúvá vált, amely folyamat bizonyosan avval kezdődött, hogy egy toldalékolt alak harmadik szótagja nyílttá vált, amelynél a magánhangzó elmaradt; ehhez a folyamathoz, akárcsak a téves hangtani regresszióból származó zanolt változathoz vö. →pokróc. A szóvégi t-s változatok a szerbhorvátból vagy a szlovénból eredhetnek; a szóvégi c-sek vagy affrikálódással keletkeztek (vö. →kanóc) vagy későbbi külön átvételek a szlovákból. Az anóc változat téves tagolással keletkezett, amelynél a szó eleji z-t a határozott névelő részeként értelmezték; →zászpa, →zátony stb.  ⊚  A szó a nyelvjárásokban és a növénytani szaknyelvben él.

Kniezsa: SzlJsz. 567; TESz.; EWUng.