zúzmaráz × A: 1405 k. vʒ maraʒ (SchlSzj. 104.); 1493 k. zwzmarazok (FestK. 33); 1533 zuzmaras (Murm. 239.); 1604 Zuzmaráz (Szenczi Molnár: Dict.); 1613 zúzmaráztól [?✐] (NySz.); 1792 zuzmoráza (NSz.); nyj. zuzmarácz (ÚMTsz.) J: ’ködös levegőből, fagypont alá hűlt tárgyakra kicsapódott (kristályos) jég, zúzmara | Raureif’
zúzmara A: 1573 vzmaros [sz.] (NySz.); 1628 zuzmarája (NySz.); 1742 zuzmora (Kniezsa: SzlJsz. 329); 1800 zúzmora (NSz.); 1808 Zúzmara (Sándor I.: Toldalék 502); 1818 Zúzmera (NSz.); nyj. szuzmara, uzmëra (ÚMTsz.); uzmura, zuzmar (Nyatl. 604.); zsuzsmarás [sz.] (MTsz.) J: ’ködös levegőből fagypont alá hűlt tárgyakra kicsapódott (kristályos) jég | Raureif’
A szócsalád alapja, a zúzmaráz összetett szó. | ⌂ A zúz ’dér, zúzmara’ (1527: ÉrdyK. 379) + →maráz tagokból keletkezett tautologikus összetétellel. A zúz ismeretlen eredetű.
A zúzmara elvonás. | ⌂ A zúzmaráz-ból lett elvonva; vö. ábra (→ábráz). A két szótagos változat a birtokos személyjelként értelmezett szóvégi a elhagyásával keletkezett. Az úzmaráz változathoz vö. →zacskó, →zanót stb.
A szócsaládhoz még | ∼ Egyéb megnevezések: (R.) hóharmat ’zúzmara’ (1585: Cal. 869).