zökken A: 1618 megzoͤckennek (NySz.); 1842 megzökenteni [sz.] (MNy. 66: 106) J: 1 [meg~] 1618 ’botlik | stolpern’ (↑); 2 1761 ’hirtelen rándulással vhova jut, ér | mit einem Ruck irgendwohin gelangen’ (NSz.); 3 1792 ’〈jármű〉 haladás közben vmibe beleütközve megrázkódik | holpern, anstoßen 〈Wagen〉’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1856 ’hirtelen vmilyen állapotba kerül | plötzlich in irgendeinen Zustand kommen’ (NSz.) Sz: zökkenő 1843 zökkenő ‹fn› ’göröngyös, rögös, döcögős felület, talaj | holprige Oberfläche’ (Társalkodó 1843. aug. 6.: 248); 1916 ’akadály, nehézség | Hindernis, Schwierigkeit’ (NSz.)

zökög × A: 1621 Zoͤkoͤgni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. zëkëg (MTsz.) J: 1 1621 ’rázkódik, többször zökken | holpern, anstoßen’ (↑); 2 1736 ’zokog, elcsuklik, akadozik | schluchzen’ (NySz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szócsalád tagjai a →zokog szócsalád igéinek palatális párhuzamos alakjai. A szóvég mozzanatos és gyakorító képző. Az sem zárható ki, hogy a zökken és a zökög tulajdonképpen az onomatopoetikus zök ’lök, taszít, ráz, rázkódik, zötyög igék’  (1872/: NSz.) ige származékszavai, e nyelvjárási szó kései és ritka adatoltsága miatt a feltevés azonban nem meggyőző. A zökken 2., 4. jelentése metonímia. A zökög jelentései ugyancsak metonimikus viszonyban állnak egymással: a csuklás a test rázkódásából adódik.  ∼  Ugyanebből a tőből: zököd ’ide-oda lök, taszít’  (1873: Nyr. 2: 45).

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MNy. 73: 98; EWUng.→ zokog