zászpa A: 1585 Szazpa, Százpa; Zászpás [sz.] (Cal. 1111, 356, 475); 1666 záspát (NySz.); nyj. ászpa (MTsz.) J: 1 1585 ? ’egy fajta növény: tyúkbolondító | Germer’ (Cal. 1111), 1661 ’ua.’ (MNy. 10: 23); 2 1585 ? ’hunyor | Nieswurz’ (Cal. 356), 1664 ’ua.’ (MNy. 10: 23); 3 1838 ’bolhafű | Flohkraut’ (Tsz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. | ≡ Egy nem adatolt szláv főnévből származhat, amely a szláv *zasъpa- ’elalszik’ szóra megy vissza; vö. ukr. cn'ячка, cnюх ’beléndek’ [< ukr. cnamu ’alszik’]. ⌂ A származtatás mellett szól a zászpa és a →hunyor váltakozó használata: talán mindkét szó a megnevezett növény álmosító, altató hatására vonatkozik. Az ászpa változathoz vö. →zanót, →zátony stb. ⊚ Nyelvjárási és növénytani szakszóként él.
☞ Pais-Eml. 331; TESz.; EWUng.