záp¹ A: 1590 Szap, Zaap (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 74, 205); 1826 El ápúl [sz.] (Kreszn. Ápúl a.) J: ’megromlott, rossz szagú 〈tojás〉 | faul, stinkend 〈Ei〉’ # Sz: zápul [főleg meg~] 1702 meg zápúlnak (NySz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az →áporodik-kal függhet össze, amely azonos jelentéskörhöz tartozik, a két szó egymáshoz való viszonya azonban az etimológia bizonytalanságai miatt nem világos.

☞ TESz.; EWUng.→ zápfog

záp² × A: 1774 sürü Zápúak [sz.] (MNy. 60: 496); 1887 száp (Herman: HalK. 1: 301) J: 1 1774 ’szekéroldal foka, keresztléce, létrafok | Sprosse der Wagenleiter, der Leiter’ (↑); 2 1792 ’kerékküllő | Radspeiche’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 59); 3 1874 ’pecek 〈hajózásban〉 | Knebel, Bolzen 〈in der Schiffahrt〉’ (CzF.); 4 1897 ’gyámfa | Strebeholz’ (MTsz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) šapə·l ’cölöp, karó rúd, oszlop’, (FK.) sōpəl ’ua., fatönk’ [ugor *sappɜ ’cölöp, karó, rúd, pózna’].  ⌂  A magyarázatnak hangtani és időrendi nehézségei vannak.

☞ FUF. 22: 173; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1841