vonz A: 1760 vonzó [sz.] (Szily: NyÚSz.); 1805 vonozni [sz.] (Szily: NyÚSz.); nyj. vondzák (Nyr. 99: 171) J: 1 1760 ’tetszést, érdeklődést keltve arra késztet vkit, hogy közelébe kerüljön, foglalkozzék vele | anziehen, locken, Zuneigung erwecken’ # (↑); 2 [maga után ~, magára ~, fejére ~] 1766 ’von | nach bzw. auf sich ziehen’ (NSz.); 3 1787 ’〈vmely anyag, tárgy fizikai tulajdonságainál fogva egy másik anyagot, tárgyat〉 magához ránt v. magához képest megfelelő távolságban tart | anziehen 〈Phys〉’ # (NSz.); 4 1792 ’〈belső ösztönzés, hajlam, vágy〉 bizonyos irányban mozogni, bizonyos területen működni, szerepelni késztet | antreiben 〈Neigung, Wunsch〉’ (NSz.); 5 1835 ’〈szó, kifejezés maga mellé〉 meghatározott nyelvtani alakot kíván | regieren 〈Grammatik〉’ (NSz.) Sz: vonzó 1760 (↑) | vonzódik 1792 vonzódó [sz.] (NSz.) | vonzat 1800 Vonzat-rohn ’a húzás iránya, vonala | Zugrichtung’ (MNy. 4: 422); 1835 ’az ige meghatározott determinánsa | Rektion’ (NSz.) | vonzalom 1828 vonzalma (Aurora 39)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A vonsz (→von) szóból. A nyelvújítás kezdetén keletkezhetett. Az elkülönülést megkönnyíthette, hogy a vonsz szó z betűvel írt alakját tévesen z hangnak olvasták, ill. ejtették; vmint, hogy a szó végződését -z igeképzőnek godolták.  ∼  Idetartozik: vonzerő [összetett szó]  (1836: NSz.); a vonz ’húz’ (ami itt folyamatos melléknévi igenév jelentéstani értékében áll) + →erő tagokból. A hasonló típusú összetett szavak keletkezéséhez vö. →jár-, →lát- stb.

☞ TESz.; EWUng.→ von