vogul A: 1802/ vogulokkal (I.OK. 30: 257) J: ‹fn› 1802/ ’Északnyugat-Szibériában lakó, a magyarral rokon nyelvet beszélő nép tagja | Wogule’ (↑) | ‹mn› 1890 ’e néppel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | wogulisch’ (NSz.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Wogule; ang. Vogul; fr. vogoul; or. вогул stb.: ’vogul ‹fn›’. Valószínűleg a Wogulka (az Ob mellékfolyója) nevével függ össze; vö. vog. wōľ-jā; osztj. wŏχaλ’-jŏχan: ’Vogulka’. A folyó neve az osztjákban a Vogulka mellett élő embereket is jelöli; vö. osztj. R. woγaľ-χuj ’vogulkai ember’; vö. még osztj. oγàľət ’vogul ‹fn›’.  ⇒⌂  A magyarba valószínűleg a német, ill. az orosz irodalmi nyelvből került.  ⌂  – Korábbi, régi megnevezés: vogulic  (1750: NSz.) ’vogul ‹fn›’, ez közvetlen átvétel az or.  (R.) вогулици [többes szám] ’ua.’ szóból.  ∼  A vogulok önelnevezése a vog.  (K.) mańś, (Szo.) màńš́i, (T.) mäńš́i, amely a magyar tudományos szaknyelvben is elterjedt; vö. manysi  (1841/: NSz.); (R.) máncsi  (1864: NSz.).

☞ NyK. 47: 445; TESz.; Hajdú: UNyAK. 24; EWUng.