visszaél A: 1416 u./¹ vizhaėltèttètnėm [sz.] (BécsiK. 75) J: ’helytelenül, rosszul él vmivel | mißbrauchen’ #

Összetett szó. |  ⌂  Az igekötői funkcióban álló →vissza + →él¹ összetétele. A →vissza pejoratív jelentéséhez vö. visszaság ’visszás állapot, kellemetlenség’  (1474: BirkK. 2); visszatetszik ’ellenérzést, ellenszenvet vált ki’  (1624: NySz.); stb. A visszaél eredeti jelentése ’vmit tisztességtelenül használ’ lehetett.

TESz.; EWUng. él¹, vissza