világ A: 12. sz. vége/ vılagbele (HB.); 1309/ Hulduualach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 165); 1470 velagban (SermDom. 2: 356); nyj. vëlág, vélág (MTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’az emberi társadalom; a földi élet | die menschliche Gesellschaft; das irdische Leben’ # (↑); 2 13. sz. eleje/ ’a földkerekség; világmindenség | Weltall; Welt, Erdreich’ # (KT.); 3 13. sz. közepe/ ’fény; világosság | Licht; Erleuchtung 〈auch abstr.〉’ (ÓMS.); 4 1372 u./ ’létezés; a földi célokra irányuló élet | Dasein; weltliches Leben’ # (JókK. 2); 5 1787 ? ’földrész | Erdteil’ (NSz.), 1801 ’ua.’ (NSz.); 6 1791 ’hasonló lények, dolgok stb. rendszere, köre, élmények, érzelmek rendszere | Bereich’ (NSz.); 7 1791/ ’kor | Zeitalter’ (NSz.) Sz: világos 1275 Vylagus [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 157) | világosság 1372 u./ vÿlagoſſagara (JókK. 2) | világi 1372 u./ ezvÿlagÿ ’földi, nem mennyei | weltlich’ (JókK. 2) | világosul 1372 u./ vilagoſſolot [sz.] ’átlát, megért vmit | sich erhellen’ (JókK. 5) | világosít 1372 u./ vÿlagoſohon ’visszaadja a látását vkinek | Sehkraft geben’ (JókK. 28) | világosulat 1416 u./³ vilagosolatom ’megértése vminek | Erleuchtung 〈abstr.〉’ (AporK. 151) | világosítás 1493 k. wylagosyhthasaͣwal ’világosságot gyújt 〈absztr.〉 | Klarmachen 〈abstr.〉’ (FestK. 79) | felvilágosodik 1493 k. fel wẏlagosodeek ’megjelenik 〈absztr.〉 | erscheinen 〈abstr.〉’ (FestK. 348) | világít 1508 vilageha (DöbrK. 126) | világtalan 1508 velagtalansagocbol [sz.] ’vak | blind’ (NádK. 599) | világol 1621 Vilagolni [sz.] ’fénylik, világít | leuchten’ (Szenczi Molnár: Dict.) | felvilágosodás 1789 fel-világosodás ’17–18. sz.-i eszmeáramlat | Aufklärung 〈Geistesbewegung im 17.–18. Jh.〉’ (NSz.) | világias 1826 világiasan ’profán | profan’ (Minerva 2/9: 355)
Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. cser. (U.) wolγǝ̑δo ’tiszta, világos; tisztaság, világosság’; ? md. (E.) valdo, (M.) valda ’világos, fényes’; finn valkea ’fehér, világos, fénylő; tűz, világító láng’; ? lp. (norv.) viel'gâd ’világos, halvány, fehér’ [fgr. *βalkɜ ’világos, fehér, fénylő; világít, fénylik’; valószínűleg onomatopoetikus eredetű]. ⌂ Az eredeti igenévszó igei értékű tagjához vö. villámik (→villám), villan (→villog) stb. A szó belseji *a > m. (i̮ >) i változáshoz vö. →szil², →szilaj; az *lk > m. l változáshoz vö. →halad, →válik stb. A végződés -g deverbális névszóképző; vö. →csillag, →harag stb. A magyarban a 2. jelentés az eredeti 3. jelentésből jöhetett létre szláv hatásra (vö. óe. szl. světъ ’fény; világ’); a jelentéshez vö. még óind rókaḥ ’fény, világosság’ : lokáḥ ’szabad hely; világmindenség; világ’. A további jelentésbeli kapcsolatokhoz vö. fr. monde ’világ; társasági szabályok; világi élet; stb.’; finn olevainen ’világmindenség’ : oleminen ’jelenlét, létezés; stb.’. ∼ A szó gyakran fordul elő a szeme világa ’látóképesség’ (1527: ÉrdyK. 233) összetételben. ⚠ Más finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.
☞ NytudÉrt. 38: 20; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 92: 209; UEW. 555; EWUng.→ al-¹, fel-², kül-, más-, túl-, világfi, villám, villog, virág, virrad, virulUN UEW. № 1111; UEW. № 1112