vihar A: 1643 vihar (Comenius: Jan. 10); 1826 Viher (TudGyűjt. 2: 45); 1838 Vihér (Tsz.); nyj. vihir (MTsz.); vijer (ÚMTsz.) J: 1 1643 ’erős szél | Sturm(wind)’ # (↑); 2 1831 ’nagyfokú zavar, felfordulás | Aufruhr, Tumult’ (NSz.); 3 1840 ’érzelmek heves kavargása v. kitörése | Gefühlsausbruch’ (NSz.) Sz: viharos 1825/ viharos (NSz.) | viharzik 1825 viharozta (Aurora 81)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. vihar, vihor, (Kaj) viher; szln. vihar, viher; szlk. víchor; or. вихорь, вихрь; stb.: ’forgószél, vihar’ [< szláv *vi- ’fúj; fon’]. ≋ Megfelelői: rom. vifor; finn vihuri: ’forgószél, vihar’. ⌂ Az első adat egyedülálló, ami arra utal, hogy a vihar kezdetben egy szűken határolt nyelvjárási szó lehetett. A nyelvújítás korában további elterjedés jellemzi, egészen az irodalmi nyelvig. A palatális változatok későbbi átvételek a szerb-horvátból (Kaj) vagy a szlovénból. A 2., 3. jelentés az irodalmi nyelvben keletkezett a ném. Sturm ’viharos szél, szélvész; zendülés, felfordulás, tumultus; heves izgalom; stb.’ hatására.