veterán A: 1797 veteranusával (ItK. 90: 168); 1831 veterán (NSz.); 1845 veteran (NSz.) J: ‹fn› 1 1797 ’vmely szakma régi, érdemes, idős művelője (pl. szakember, iparos, művész, sportoló stb.) | verdienter Fachmann, Künstler, Sportler usw.’ (↑); 2 1799 ’idős ember | alter Mann’ (NSz.); 3 1865 ’öreg, kiszolgált katona | altgedienter Soldat’ (Babos: KözhSzt.) | ‹mn› 1831 ’idős, koros | alt’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Veteran; ang. veteran; fr. vétéran; stb.: ’veterán ‹katonai, szolgálati›’. Vö. még lat. veteranus ’idős, öreg, koros’, veterani [többes szám] ’kiszolgált katona’ [< lat. vetus ’öreg, idős’]. ⇒⌂ A magyarba a latinból és a németből került.
☞ TESz.; EWUng.