vernyog × A: 1788 irnyogsz-virnyogsz (NSz.); 1838 Vernyog (Tsz.); nyj. vërnyog (MTsz.) J: 1 1788 ’〈személy〉 éles, bántó hangot ad, nyekereg | stöhnen, wimmern’ (↑); 2 1838 ’〈macska〉 éles, kellemetlen hangon nyávog | miauen 〈Katze〉’ (↑)
vernyákol × A: 1791 virnyákolta (NSz.); 1792 Bernyákolnak (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1796 virnyíkolnak (NSz.); 1803 Vernyikolni [sz.] (NSz.); 1808 Vernyákolni [sz.] (Sándor I.: Toldalék Bernyákolni a.); nyj. vërnyákol, vinyákol (MTsz.); vérnyákol (ÚMTsz.) J: 1 1791 ’nyávog | miauen’ (↑); 2 1796 ’〈személy, főleg gyerek〉 visít, sivalkodik | quietschen, kreischen 〈Person, haupts. Kind〉’ (NSz.); 3 1876 ’csúnyán énekel, kornyikál | leiern’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szócsalád tagjai a hangátvetés következtében összefüggnek a →nyervog szócsaláddal. A szótő másrészt a →vinnyog tövével függ össze, a különbség tulajdonképpen csupán a betoldott szó belseji -r-ben van; vö. a vinyákol változattal.