verem [4] A: 12. sz. vége/ vermut (HB.); (†1015) 1220/ Verum [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1221/ ? Weremt [szn.] (VárReg. 363.); 1416 u./¹ vèrèmbè (BécsiK. 177); 1495 e. vero̗mbe (GuaryK. 8); 1805 verëm (NSz.) J: 1 12. sz. vége/ ’〈földbe ásott nagyobb〉 gödör; sírgödör | Grube; Todesgrube’ # (↑); 2 1222 ? ’árok | Graben’ (SzegFüz. 2: 126), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Fóſſa a.); 3 1234/ ? ’〈föld alatti〉 üreg, vájat; barlang | (unterirdische) Aushöhlung; Grotte’ (OklSz. Poklos a.), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 217.) Sz: vermes 1257 Wermus [hn.] (OklSz.) | vermel 1583 elvermeltetik [sz.] (Nyr. 10: 470)

Jövevényszó, valószínűleg az alánból. |  ≡  Vö. osz.  (K.) ŭærm, ŭorm, orm, (Ny.) ŭærmæ: ’gödör, verem, pince’ [iráni eredetű; vö. kperzsa warm ’kút; tartály, konténer’; szogd wrm ’gödör, verem’; stb.].  ≋  Megfelelői: grúz ormo ’gödör, verem’; tokhár warm ’megőrzés; barlang, üreg’.  ⌂  Az 1., 3. jelentés lehetett az eredeti.

☞ TESz.; MSFOu. 151: 342; Ligeti: TörK. 171; EWUng.