verbunk ∆ A: 1752 verbunkos [sz.] (MNy. 90: 374); 1754 Verbungon (MNy. 60: 494); 1891 vėrbunkba (NSz.); nyj. verdung (ÚMTsz.) J: 1 1752 ’toborzás | Werbung’ (↑); 2 1774 ’verbuváló katonák, toborzók | Werber, die Soldaten anwerben’ (MNy. 60: 494); 3 1790 ’verbunkos tánc, ill. ennek zenéje | Werbungstanz bzw. dessen Musik’ (NSz.) Sz: verbunkos 1752 ’toborzó | werbend’ (↑); 1759 ’toborzó személy | Werber’ (Ethn. 91: 424); 1791 ’egy fajta tánc, ill. annak zenéje | Werbungstanz’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Werbung ’toborzás, főleg katonai szolgálatra’ [< ném. werben ’igyekszik nyerni’]. ⌂ A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a magyarba. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés önállósulással jött létre a verbungtánc ’toborzó tánc’ (1785: NSz.) összetétel előtagjából.
☞ TESz.; EWUng.→ verbuvál