vehemens A: 1810/ vehemens (Kazinczy: Lev. 7: 239) J: ’heves, indulatos, szenvedélyes | vehement’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. vehemens ’heves, erős, impulzív’, tkp. ’(vki, vmi mellett) elrohanó; elhajtó’ [< lat. vehere ’vezet, visz, hord; (járművet) irányít, vezet’; a folyamatos melléknévi igenév eredetileg a kocsiversenyekkel kapcsolatosan volt használatos]. ≋ Megfelelői: ném. vehement; fr. véhément: ’heves, erős, impulzív’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →evidens stb. ∼ Idetartozik: vehemencia ’hevesség, lendület, vehemencia’ (1877: NSz.); de vö. 1865 vehementia ’ua.’ (Babos: KözhSzt.), ez esetleg nem magyar szó.
☞ TESz.; EWUng.→ vegzál