varázs A: 1405 k. varaſus [sz.] (SchlSzj. 2015.); 1490 varazrul (SzalkGl. 83.) J: 1 [a nyelvújítás óta összetételi előtagként is] 1405 k. ’természetfölötti, mágikus eszköz vmely esemény befolyásolására, ill. mágikus cselekmények sorozata | Zauber 〈in der Glaubenswelt des Volkes und der Naturvölker〉’ (↑); 2 1815 ’varázsló | Zauberer’ (NSz.); 3 1830 ’elbűvölő tulajdonság, báj, csáberő; személyes kisugárzás, báj, vonzerő | bezaubernder Reiz; persönlicher Zauber’ (NSz.); 4 1895 ’vízi szellem | Wassergeist’ (Ethn. 6: 102) Sz: varázsos 1405 k. (↑)

varázsol [1] A: 1416 u./¹ varaſolaſert [sz.] (BécsiK. 250); 1423 k. varaſloo [sz.] (MNy. 77: 509); 1575 vráſɔloit [sz.] (Heltai: Krón. 17a); 1578 wrassolnac (NySz.); 1839 verázsol (MTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’varázslatot űz | zaubern’ # (↑); 2 1423 k. ’jósol | wahrsagen’ (↑); 3 [ma főleg el~] 1800 ’bűvöl, varázslatos hatása van | bezaubern, behexen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1838 ’virraszt, éjszakázik | wach sein, übernachten’ (Tsz.) Sz: varázslás 1416 u./¹ (↑) | varázsló 1423 k. (↑) | varázslat 1577 k. Varaſlatnak (OrvK. 315) | varázslatos 1845 varázslatos (MNy. 4: 256)

A szócsalád alapja, a varázsol jövevényszó egy déli szláv nyelvból vagy a szlovákból. |  ≡  Blg.  (N.) вражя ’varázsol’; szln. vražiti ’gyűlöl, áskálódik, acsarkodik; elvarázsol, megbabonáz, megigéz’; szlk. vražiť ’varázsol, kuruzslással foglalkozik, sarlatánkodik’ [? < szláv *vorgъ ’ellenség; ördög’]. Vö. még le. wróżyć ’jósol, jövendöl’; or. ворожить ’ua.; varázsol’; stb.  ⌂  A 4. jelentés feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a varázslást, szellemidézést főleg éjjel gyakorolták. – A leginkább a 3. jelentésében önállóan használatos varázs a varázsol szóból kétszer lett elvonva. Az egykori varázs ugyanis kihalt, és csak a nyelvújítás korában vonták el újból. Ez által keletkezett számos összetétel német mintára: varázssíp  (1797: Szily: NyÚSz.); varázsvessző  (1823: Szily: NyÚSz.); stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 548; TESz.; EWUng.